Kedves Látogatóink!
Előállt végre a saját oldalunk a
http://www.nehagyjuk.hu
címen! A továbbiakban hírekért információért, tanulmányokért és mindenféle más szellemi táplálékért ezt az oldalt látogassák!
Köszönettel: a Szerkesztők
Kedves Látogatóink!
Előállt végre a saját oldalunk a
címen! A továbbiakban hírekért információért, tanulmányokért és mindenféle más szellemi táplálékért ezt az oldalt látogassák!
Köszönettel: a Szerkesztők
„A Horthy-rendszer 1920 és 1944 között nem volt jogállam, mert olyan törvényeket léptetett életbe, amelyek – az e napokban a Parlament előtt lévő törvényjavaslat kifejezésével élve – nem „méltóak a demokratikus jogállam eszméihez”.
A jogegyenlőség elvét a Horthy-korszakban származási alapon, nyíltan kimondva, tételesen és programszerűen megsértették. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy a Horthy-rendszer (1) 1920-ban zsidókvótát vezetett be a felsőoktatásban, majd (2) a harmincas évek során tucatjával hozta a zsidótörvényeket, amelyek az ország polgárainak százezreit – származási alapon – kizárta a választójogból és a munkához, oktatáshoz és tulajdonhoz való jogok egész sorából.”
Kálmán C. György: Teleki mély gondolatai – 2012. október. 16.
Nem a miniszterelnöki tárgyalóasztalnál vagy egyetemi dolgozószobában (térkép előtt) pózol, hanem idétlen jelmezben, karddal a kézben. Nemcsak szánalmas és mulatságos, hanem nagyon jellemző is. És mik azok az aranyigazságok, amiket Teleki mond, és amiket meg kellene szívlelnünk?
Horváth Aladár: az ellentüntetők nem értenek egyet az új-Horthysta rendszerrel – 2012.10.16.
A roma jogvédő szerint semmilyen provokációra nem válaszolnak erőszakkal a Jobbik miskolci akciójára szerveződő ellendemonstrálók.
A mementócikkek minden esztendőben hoznak valami új, megrendítő részletet nemzeti tragédiánk e sorsfordító napjáról, 1944. október 15-ről. Ez évben képviselők – leginkább persze a magukat hungaristának vallók – próbálkoztak a Horthy-emlékév megszavazásával. Csak éppen a valóság néhány intelméről feledkeztek meg.
Niedermüller Péter: 1944. október 15. – 2012 október 15.
Ma, amikor ez a rövid jegyzet megjelenik, van a 66. évfordulója a nyilasok hatalomátvételének. A történeti események ismertek. Horthy sikertelen és dilettáns módon megszervezett kiugrási kísérlete után a nyilasok átvették a hatalmat, Szálasi október 16-án kormányalakítási megbízást kapott Horthytól, megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát (ha lenne a Fidesznek valami minimális történelmi érzékenysége…), s egészen 1945 áprilisáig bitorolta a hatalmat. Már Szálasi október 15-én este elhangzott hadiparancsát követően megindult a budapesti zsidók gyilkolása; a nyilas uralom alatt pedig mintegy nyolcezer zsidót gyilkoltak le a fővárosban.
http://www.peticiok.com/ne_hagyjuk__dont_let_it_happen
A fenti linken csatlakozhat a petícióhoz – Scroll down for english version or click on the link above
NE HAGYJUK!
2014 tavaszán Magyarországon nem csak országgyűlési választások lesznek. Lesz egy súlyos évforduló is.
2014 márciusában lesz hetven éve Magyarország német megszállásának. Ekkor kezdte a magyar csendőrség, a király nélküli királyság kormányzója, Horthy Miklós tudtával, tömegesen haláltáborokba hurcolni a magyar zsidó állampolgárokat. Férfiakat, nőket, gyerekeket, öregeket. Képzeljük el, hogy Miskolc és Debrecen összes lakosát rendeletileg kirabolják és halomra gyilkolják – ekkor kaphatunk képet a szervezett népirtás méreteiről.
Ne hagyjuk ezt elfelejteni!
A rendszerváltás az új magyar demokráciát a Horthy- és Szálasi-rendszer ellenében létrejött, rövid életű magyar demokrácia örököseként határozta meg. Az a demokrácia szembefordult a nácizmussal és ítéletet mondott a nyilasok fölött.
Ne hagyjuk ezt megváltoztatni!
Magyarország vezetői új Alaptörvényükben a Horthy-rendszerrel, a náci Németország szövetségesével vállalnak folytonosságot. A szélsőjobboldallal együtt a magyar irredentizmus és antiszemitizmus emblematikus alakjainak kultuszát űzik. Ez ellentétes a párizsi békeszerződéssel, a második világháború után létrejött nemzetközi konszenzussal is. Horthy- és Wass Albert-szobrok nőnek ki a földből, a falakon Prohászka- emléktáblák fakadnak, a főváros vezetői átnevezik a náci uralom alóli felszabadulás emlékét őrző Roosevelt és Moszkva teret, miközben az ország vezetői eltüntetik Magyarország első köztársasági elnökének szobrát a Parlament mellől, és a nyilas Nyirő József hamvai előtt hajlonganak.
Ne hagyjuk, hogy közjogi méltóságok, állami vezetők és választott tisztségviselők népgyilkosok propagandistái előtt tisztelegjenek!
A magyar kormány a közoktatásban a szélsőjobboldallal összejátszva a Horthy-korszak iskolarendszerét másolja, a tananyagokban a Horthy-korszak történetszemléletét érvényesíti. A Nemzeti Alaptantervbe belegyömöszölik az antiszemita Wass Albertet, és központilag gyártott tantervek és tankönyvek segítségével megszüntetik a tanszabadságot.
De ez az ország, amelynek nevéből eltűnt a köztársaság szó, nem csak az ő államuk, hanem a mi országunk is.
Ne hagyjuk, hogy a szabad és sokszínű magyar iskolák szellemét megölje a központilag irányított szellemi erőszak!
Ne hagyjuk, hogy a király nélküli királyság mintájára Magyarországot köztársaság nélküli demokráciává züllesszék!
Ne hagyjuk, hogy a mi országunkba még egyszer visszatérjen a Horthy-rendszer!
Lesz itt köztársaság újra még!
WE MUST NOT ALLOW!
The year 2014 will not only be a year of parliamentary elections in Hungary. It will also be the year of a fateful anniversary. Seventy years before, in March 1944, Hungary was occupied by Nazi Germany. That was when, with the full knowledge and consent of Admiral Nicholas Horthy, Regent of the kingdom without a king, the Royal Hungarian Gendarmerie began to round up the country’s Jewish citizens and dispatch them to the death camps. Men, women, children, the elderly. Picture for yourself: the entire population of the towns of Miskolc and Debrecen is being robbed of its possessions and massacred, all by official decree. Thinking of a horrible act of such magnitude might give you an idea of the full horror of the organized genocide that took place.
We must not allow it to be forgotten!
The new Hungarian democracy born in the regime change was defined by the legacy of the short‐lived democratic republic established after World War II. That legacy is antithetical to the Horthy and Szálasi regimes. That democracy turned against Nazism and fully condemned the Arrow‐Cross, the Hungarian Nazis.
We must not allow this stance to be changed!
The current rulers of Hungary replaced the country’s constitution and created a Ground Law for themselves which, uniquely in the world, resumes continuity with the Horthy regime, the ally of Nazi Germany. In tacit agreement with the extreme Right, they pursue a cult of the emblematic figures of Hungarian revisionism and anti‐Semitism. Statutes of Horthy and Albert Wass, the notoriously anti‐Semitic and chauvinist writer, are cropping up all over the country, the walls sprout memorial tablets of the racist Catholic Bishop Prohászka, the spirit behind the first "Jewish Acts", the names of public squares devoted to the memory of the liberation of Europe from Nazi rule, like Moscow Square and Roosevelt Square, are being erased by the leaders of Budapest, while the leaders of the country remove the statue of the President of the First Hungarian Republic, and supplicate before the memory of the Arrow‐Cross writer József Nyirő, a confirmed fascist and anti‐Semite.
Public dignitaries, government leaders and elected officials of this country must not be allowed to pay homage to propagandists of mass murder!
The current Hungarian government, in cahoots with the extreme Right, is copying the school system of the Horthy era, and reverts to the poisonous view of history taught in the Admiral’s times. Works by Albert Wass and other hate mongers of the past are being crammed into the National Curriculum, while freedom of education is abolished by the aid of centrally manufactured curricula and textbooks the use of which is made mandatory.
But this country, from the name of which the word "republic" was removed, is not their state alone. It is also ours!
We must not allow the free and multicoloured spirit of Hungarian schools to be killed by centrally controlled intellectual aggression!
We must not allow Hungary to be degraded, on the model of kingdom without a king, to a democracy without a republic!
We must not allow a replay of the Horthy regime in our country!
The time will come when this country will be a republic again!
Csatlakozz hozzánk aláírásoddal is!
Alexa György, ügyvezető igazgató
Andrassew Iván, író, hírlapíró
Ara‐Kovács Attila, külpolitikai szakértő
Artner Szilvia, újságíró
Barát Tamás, újságíró
Bárdos Deák Ági, énekesnő
Bauer Tamás, közgazdász
Békesi László, közgazdász
Bitó László, író
Bodor Johanna, koreográfus
Bojár Gábor, vállalkozó
Bokros Lajos, közgazdász
Boris János, műfordító
Bornai Tibor, zenész
Bozóki András, politológus, egyetemi tanár
Bruck Gábor, pszichológus
Csáki Judit, kritikus
Csanádi Judit, díszlettervező‐építész
Csányi Vilmos, egyetemi tanár
Cseresnyési László, orientalista, nyelvész
Csillag Ádám, filmrendező
Csordás Gábor író, könyvkiadó
Dalos György, író
Dávid János, szociológus
Debreczeni József, politikai közíró
Derdák András, kultúraközvetítő
Dömötör András, színházrendező
Dr. Kende Péter, ügyvéd, közíró
Erdős Virág, író, költő
Ervin Rosenberg, műfordító, Stockholm
Fábri Péter, író
Ferencz Győző, költő, irodalomtudós
Fodor Tamás, színész, rendező
Gábor György, filozófus
Gálvölgyi János, színművész
Gálvölgyi Judit, műfordító
Garai Róbert, színművész
Garai‐Édler Eszter, tipográfus
Hack Péter, jogász
Haraszty István, képzőművész
Harsányi László, társadalomkutató
Heller Ágnes, filozófus
Hodosán Róza, szociológus
Iványi Gábor, lelkipásztor
Jeles András, film‐ és színházrendező
Kálmán C. György, irodalomtörténész
Kálmán László, nyelvész
Karsai György, egyetemi tanár
Karsai László, történész, egyetemi tanár
Kerék‐Bárczy Szabolcs, közpolitikus
Kézdy György, színművész
Koltai Róbert, színművész
Koltai Tamás, kritikus
Komoróczy Géza, professor emeritus
Kornis Mihály, író
Kováts Kriszta, színművész, énekesnő
Krausz Tamás, történész
Kuncze Gábor, közgazdász
Lázár Júlia, tanár, költő, műfordító
Lévai Júlia, publicista
Lichtmann Tamás, irodalomtörténész
Ligeti Gábor, informatikai igazgató
Magdalena Marsovszky, antiszemitizmus kutató
Magyar Bálint, szociológus
Márkos Albert, zenész
Mesterházi Mónika, költő, műfordító
Nádori Lídia, műfordító
Nagy Dénes Lajos, fizikus
Niedermüller Péter, etnográfus
Orbán Júlia, nyugdíjas közgazda
Papp János, színművész
Perecz László, filozófiatörténész
Radnóti Sándor, egyetemi tanár
Radnóti Zsuzsa, dramaturg
Ragályi Elemér, operatőr
Rainer M. János, történész
Rényi András, művészettörténész
Ruttka Andrea, textiltervező
Schein Gábor, író
Schiffer Anna, ny. szerkesztő
Sirató Ildikó, színház‐ és irodalomtörténész
Soós Károly Attila, közgazdász
Szalai Erzsébet, szociológus
Széchenyi Ágnes, irodalomtörténész
Széky János műfordító, újságíró
Szilágyi Ágnes Judit, történész
Szüdi János, jogász
Tamás Gáspár Miklós, filozófus
Tillmann J. A., filozófus
Tóth Krisztina, költő, író
Töreky Zsuzsa, színművész
Ungvári Tamás, professor emeritus
Ungváry Rudolf, információs mérnök, író
Vajda Mihály, nyugdíjas filozófus
Váncsa István, újságíró
Várady Júlia, újságíró
Várady Szabolcs, költő, szerkesztő
Vörös István, író
Weininger Gabi, rendező
Závada Péter, költő, dalszövegíró